Érzéssel csináld - gazda és kutya viszony
Cikk: 72., Dátum: 2019. december 1., Szerző: Családi kutyaiskola - Pécs
Mára valóban társas kapcsolatban élünk a családi kedvencünkkel és csakis rajtunk múlik, hogy ezt mennyire mélyen éljük meg lelkileg. Persze az igazán érdekes kérdés ebben az, hogy ezt a szoros kapcsolatot mire is alapozzuk meg? Mire kerüljön a hangsúly, a fókuszált figyelem? Mert
a viszonyunkat
alapvetően ez határozza majd meg!
Létezik több olyan hagyományos elmélet, mely szerint egy kutyával a viszonyunkat akár
a fizikai dominanciára is lehet építeni, melyben szerepet kaphat a megfélemlítő "testi fegyelmezés" valamilyen formája is:
Gácsi Márta – kutyaiskola: ”a falkavezér tekintélyét nagyrészt határozott fellépésének, fizikai erőfölényének köszönhette ” …
Korom Gábor – tükör módszer: „a büntetés fokozatai közül a fizikai fenyítés az egyik legkevésbé ajánlott, de nem tilos” …
Cesar Millan – kutyapszichológia: „a kutyának tisztában kell lennie azzal, hogy mi vagyunk a falkavezérek, és ezt mind tudati szinten, mind testi fegyelemben ki kell nyilvánítanunk” …
Mindenképp figyelj, hogy ne ez határozza meg legfőképpen a viszonyt, mert abszolút nem kívánatos, ha egy kapcsolatban, ami összetart az csak a félelem legyen.
Ha szükség is mutatkozna rá, arra mindig figyelj, hogy ez semmiképpen se legyen aránytalan, eltúlzott vagy rendszeres!
Számunkra létezik egy családi elképzelés is, mely másra helyezi a fókuszt, mert ugye
„a kutyával a közös nyelv nem a beszéd, hanem az érzelem”.
/Nyugalmazás - Családi Kutyaiskola/
Az igazság az, hogy egy családi kutyával szemben nem feltétlenül kell „száz százalékban falkavezérnek” lenni, így nem is szükségszerűen kell hozzá a „totális domináns agresszió”. Valamint egy házi kedvencet nem igazán kell egész életében „teljes függőségben” sem tartani úgy, hogy a létezése minden pillanatában csak az ételt adó gazda legyen az „abszolút meghatározó”.
"Sokszor hallani, hogy a kutyának a kemény falkavezér a fontos. Ezek a hiedelmek a farkasok viselkedésének tanulmányozásából erednek, és a kemény munkakutyákat kivéve a kutyák többségére nem igazán érvényesek."
/Csányi Vilmos/
A szerető család az bizony nem mindenkinek egy "kegyetlen szövetség", ami csak az alfákat szolgálja, akiket mindig is a saját önző "egoizmusuk" hajt. Ahogy a családi kutya sem csak egy "egyszerű ösztönlény", akinek a létezése csak a mi "könyörületes kegyelmünkön” keresztül értelmezhető.
"a kutyáknál már nincsen meg a farkasokra jellemző kíméletlen harc a rangsor első helyéért"
/Csányi Vilmos/
Persze létezhetnek bárhol szilárd határok, de ezek soha nem lebonthatatlan falak, amik megváltoztathatatlanok vagy végérvényesek. A családi otthon nem is mindenhol az a "szigorú hely", ahol a "kompetencia területek" egy örökkévalóságig "frontvonalként" fixen rögzítettek lennének, mert nem fog rajtuk soha az idő.
"a kutya-ember vegyes falka sem hasonlít már a farkasfalkára, sokkal közelebb áll egy emberek alkotta csapathoz"
/Csányi Vilmos/
A kapcsolatunk a saját házi kedvencünkkel ma már szociális jellegű, és pont ezért a rendezett viszonyunk is alapvetően érzelmi alapú.
És hogyan érd el érzelmileg a "tudatos" viszonyt?
ezt is itt leírjuk: jó érzéssel csináld!
Ehhez néha az is bőven elég nagy segítség, ha csak
1. egyszerűbbé tesszük a dolgokat,
2. nem terheljük túl a családtagokat,
3. türelmesen egy kis időt adunk.
Mert így arra is figyelünk, hogy nem a teher leszünk egy társas kapcsolatban, hanem inkább a stabil támasz.
Hálásan köszönjük a figyelmedet!
