Cikk: 35., Dátum: 2017. február 5., Szerző: Családi kutyaiskola - Pécs
"szinte játékszerűen megtanítjuk a mi szemszögünkből nézve oly fontos tudnivalókat, anélkül, hogy az komoly erőkifejtést igényelne"
/Rithnovszky János/
A KUTYATARTÁS ALAPFELTÉTELE
Mielőtt megszületik a döntés, hogy egy új, négylábú taggal bővül a család, érdemes megfontoltan végiggondolni mivel is fog ez járni a családtagok számára. Sokszor tapasztaljuk, hogy csak utólag döbbennek rá a gazdik a döntésük előre nem számított következményeire.
Ne titkoljuk el, egy kutya a család életében mindig változást hoz. Legyünk felkészültek az új történésekre! Tegyünk róla, hogy jó irányba haladjanak családi dolgaink.
A kedvencünk ösztönösen igényli a nem túlzó törődést, az emberi gondoskodást, az önzetlen áldozatvállalást. Éppen ezért nekünk kell rá tudatosan figyelmet, időt fordítanunk a hétköznapjainkban. Egy családi kutya nem élhet teljesen elszigetelten!
A családi közösség része, ezért nem élhet egy velünk párhuzamos életet, csak velünk együtt létezhet. A kutyával való foglalkozás legyen aktív része mindennapjainknak!
Egy csoportban, ahol együtt élnek a tagok létkérdés az együttműködés, viszont együttműködni csak együtt létezéssel lehet. Ennek elengedhetetlen része az egymást segítő közös, interaktív, élő kapcsolat.
AZ EBNEVELÉS KIINDULÓPONTJA
Nem lehet elégszer mondani azt, hogy nincs két egyforma kutya, ezért nem is létezik egy minden kutyára egyformán alkalmazható, hasonlóan sikeres képzési módszer. Nekünk magunknak kell rátalálni saját kedvencünknél leginkább érvenyesíthető metodikára.
Ez valóban remek kihívás, kaland és mindig személyre szabott házi feladat.
Ismerd meg a kutyád közelebbről!
Fedezd fel az egyedi személyiségét, jellemvonásait, temperamentumát! Figyeld meg reakcióit, viselkedését, próbálkozásait! Mindez megtérül, segíteni fog a helyes nevelési irányok, mértékek, arányok, módszerek, eszközök, ... megválasztásában.
"Mint minden gazda, úgy minden kutya is egyéniség."
/Csányi Vilmos/
A KUTYANEVELÉS CSALÁDIASAN
Senkinek sincs oly nagy szerencséje, hogy az összes idejét a családi ebre szánja. Túlzó és felesleges kívánság lenne ez a részünkről. Sok esetben tapasztalhatjuk, azaz egyáltalán nem kap figyelmet a négylábú. Hol rejlik a jó megoldás?
Van, ahol a napi két-három órás séta sem hozza meg a várt sikert, és van, ahol igazi különfoglalkozás nélkül is eredményeket érnek el. Vajon miért? Bizony, sok esetben csak a foglalkozás stílusa miatt.
Ne kényszerből, ne teherként és főleg ne kudarccal éljük meg a kutyával való foglalkozást! Inkább keressük a kínálkozó otthoni lehetőségeket, találjuk meg a közös családi tevékenységeket.
Ne túl komolyan, csak úgy: játékosan.
A csoda a közösen megélt családi pillanatokban van! Ezekre kell tudatosan odafigyelni, mert fontosak! Mi azt javasoljuk, hogy a családi kutyázás pillanataiban
A nehézségek leküzdhetőek, a hibák kijavíthatóak, az akadályok átugorhatóak
kételyek nélkül, közösen.
Reméljük sikerült segítséget nyújtanunk a kedv meghozatalában. Kívánjuk, hogy mindig sikerekben és örömökben teljes legyen a kutyáddal közösen eltöltött idő!
Hálásan köszönjük a figyelmedet!