Cikk: 159., Dátum: 2025. október 7., Szerző: Családi kutyaiskola - Pécs
Sajnos előfordulhat olyan helyzet, hogy a kutya sétáltatáskor valamilyen inger hatására – amit fenyegetésnek érez – agresszív támadásba kezd. Ez az a viselkedés, amit biztos, hogy nem szabad figyelmen kívül hagyni és feltétlenül kezelni kell!
Azt mondani se kell, hogy gátolni kell a kutyának ezt a viselkedését, hisz könnyen keletkezhet belőle sérülés vagy kár, amiből elindulhatnak különböző jogi és kártérítési ügyek. Szoktuk mondani: jobb megelőzni a bajt!
Figyeljük meg és értékeljük ki a helyzetet, amikor a kutya agresszíven reagál és azt is vegyük észre, hogy ez mennyire rendszeres és automatikus.
Sok esetben a kutya abszolút nem félős, ideggyenge, vagy idiopatikus. Nem azért teszi, mert szocializálatlan, neveletlen, vagy foglalkozáshiányos. Nem a magas ösztönenergia, a túlzott ingerlékenység vagy trauma okozta túlreagálás okozza ezt.
Sőt lehet ekkor a kutya pont abszolút stabil, magabiztos és határozott. Az ok lehet egyszerűen csak a viszonyrendezés hiánya. Rendezetlen a kutyával a kapcsolatunk, mert épp
tartósan felcserélődtek a szerepek.
Ezért a jó kutya teszi a dolgát! Nem azért mert rosszindulatú, konok vagy aljas, hanem mert ezt érzi feladatának és erre van kényszerű, belső késztetése.
Mit lehetne tenni ez esetben? Szerencsére van a helyzetre problémamegoldás!
Mindenki számára hasznos a viszonyrendezés. Ezzel a kutyának is segítünk. Azaz meg kell tanulnunk mi magunknak úgy viselkedni, hogy a kutya számára egyértelmű legyen a szerepünk. Ha irányítási vákumot hozunk létre, akkor a kutya ösztönösen magára vállalhatja a vezető szerepet, annak minden feladatával és nyűgével együtt. Az, hogy ezért a kutya a hibás, az abszolút félreértés!
A hétköznapi viselkedésünk tehát meghatározó lehet és itt nem feltétlenül a napi engedelmességi gyakorlatok végeztetése a meghatározó, vagy az otthoni szabályok, illetve az egyedi feladatok kialakítása a legfontosabbak. Nem feltétlen a mozgás, a játék vagy épp a pszichikai fárasztás a probléma megoldásának a lényegi kulcsa. Persze jók ezek!
Azonban a titok mi emberi mivoltunkban érhető tetten, abban ahogyan gondolkodunk, ahogyan érzünk, ahogyan kommunikálunk, amit mutatunk magunkról, mint felelős kutyatartók-értelmes emberek. Ebben sokszor fontosabb lehet a levegővétel, a testtartás, a mozdulat, a hangvétel, a határozott kéz, a gyors lépés, az azonnali reakció, a felkészültség, a tettrekészség, vagy épp az önmagunkba vetett hit, …
Igen, lényeges a prevenció: a helyes eszközválasztás, mint a szájkosár, az erős nyakörv, a jó póráz. Nagyon jó az előre begyakorolt rutinok, mint az irányváltás, kimozgatás. Hatékony lehet a jutalmazással betanított utasítások, melyeknek minden helyzetben érvényesülniük kell, mint a tiltás, a névhasználat, vagy engedelmességi parancsszavak.
De - mindezeket figyelembe véve - azt azért végül is bátran kijelenthetjük, hogy a siker a probléma kezelésében alapvetően abban rejlik, hogy tisztában vagyunk-e azzal:
Egy felelős kutyatartó gazdának, az önként vállalt szerepe miatt minden nap dolga van! És ugye, ahogy azt mi oly könnyedén és vidáman ismételni szoktuk a szerep tudatunkban: „tudom a dolgom, teszem a dolgom”, mert
helyzet van és én pont ezért vagyok!